“Szülésfelkészítő az fontos?”

Gyakran olvasom kismamás csoportokban, hogy arról érdeklődik az anya, vajon érdemes-e szülésfelkészítőre járni, és hogy aki járt, annak segített-e valamiben. Erre nehéz válaszolni. Csak vissza tudnék kérdezni például, hogy mit vársz a szülésfelkészítőtől? Ez mondjuk egy olyan kérdés amin már el lehet indulni. Mélyebbre kell menni, hidd el kedves olvasóm, ez nem ennyi pusztán, hogy járt-e és hogy segített-e neki.

Ma a szülés egy kórházi esemény. Régen mire egy nő maga is szült, addigra látott legalább két szülést. Tisztában volt vele, hogyan zajlik, mi történik.

A szülésről van egy kép a fejünkben, de leginkább az, amit a filmeken látunk. Elfolyik a  magzatvíz, mindenki kapkod és kiabál. A nő ordít végül megszületik a baba. Vagy anyatársaink beszámolói alapján, ami gyakran olyan információkat is tartalmaz, amely félelemmel tölti el a várandóst, és ezek után csak úgy tud tekinteni a szülésre, mint valami rettentő fájdalmas dolgora, amin jobb túllenni, túl kell élni.

Igazából a szoptatásra ugyanez vonatkozik. Napjainkban egyre több az olyan nő/várandós nő, aki nem látott szoptató anyát. Nem látta a közvetlen környezetében, hogyan zajlik a szoptatás. Régen a tapasztaltabb asszonyok segítették a friss anyát a várandósság, szülés, és a szoptatás idején. A gyermekágyat tisztelték, a fiatal anyának komatálat vittek, így az anya csak a babájával foglalkozhatott. Nagymamám igen részletesen el szokta nekem mesélni, hogyan is volt ez az ő idejében. Nagymama például anyukámat 8 hónapos koráig kizárólag szoptatta. Majd következett a hozzátáplálás, de azt mondja mama, ő még akkor sem akarta, hisz rengeteg teje volt, és anyukám is szépen fejlődött. Nagyon sokat elmondta nekünk, amikor a tesóm és az én gyerekeim voltak babák, hogy csak szoptassatok és lesz tej! Ennyi! Igaza van! 90 éves lassan. Ők még tudták.

A nagy családi közösségek mára szétestek, az átadási lánc megszakadt. Így egyáltalán nem tehet róla az anya, ha nem tudja, hiszen nem látta. De mi a megoldás? Semmiképpen sem az, hogy széttárjuk a kezünket, ez van! Vannak lehetőségek, hogy felvegyük ennek az átadási láncnak a „fonalát” és újra építsük, ami elveszett.

Kép forrása: Pixabay

Van, aki megtanulta, és meg is tapasztalta, ők elég jó segítőid lehetnek. Mindig alaposan vizsgáld meg azt, akitől tanulni szeretnél. Kérj tőle időpontot, kérdezz tőle, ismerd meg a stílusát, gondolj bele, tudnál-e vele tanulni, szívesen fogadnád-e a tanácsait.  Ez egy nagyon érzékeny időszak, válaszd meg jól a segítőidet! Néhány éve már, hogy kismamákkal foglalkozom, és az a tapasztalatom, hogy aki felkészül, ott vagyok mellette, olykor csak megerősítem abban, amit csinál, sokkal sokkal nyugodtabb. A felelősség vállalást igazán akkor kell megtanulnunk, amikor gyermekünk születik, ha addig nem is tettük, nem tanultuk meg. És ez nehéz. Egyszerre életben tartani egy babát, az új szerepben megfelelni, és még felelősséget is vállalni azért, amit teszünk. Jó, ha van melletted valaki, akivel átbeszélheted, aki nem ítélkezik, aki nincs érzelmileg benne a folyamatban.  Az anyává/ szülővé válás tartogat bőven nehézségeket. De ne szaladjunk ennyire előre.

A várandósság önmagában egy lelki hullámvasút, a kismamák magukra vannak hagyva érzéseikkel.

Magam is megtapasztaltam azt, hogy rengeteg kérdésem, félelmem, aggodalmam volt, amit szerettem volna átbeszélni valakivel, aki érti, de erre nagyon ritkán volt lehetőségem. Az én védőnőm ezelőtt 13-14 évvel még nagyon komolyan vette amit csinált, de nagy volt a körzete, és így nem jutott rám elég idő. Ez ma sincs másképp. Sajnos kevés idő jut egy-egy anyára, sokkal kevesebb, mint amennyire szüksége volna.  Ezt a pluszt a dúlák adják meg neked. Ha a kora várandósságod idején keresel magad mellé segítőt, végig tud kísérni egészen addig, ameddig kéred, ameddig igényled. Én például már a

12. terhességi héttől dolgozom együtt kismamával, akár a baba 3 éves koráig, amikor oviba kerül, az anya pedig visszatér a munka világába.

Kép forrása: Pixabay

Segítem őt a várandósság idején, felkészítem őt a szülésre, nagyon sokat beszélgetünk a félelmekről, aggodalmakról, így jórészük el is tűnik, hiszen a kérdésre mindig jön egy válasz, vagy elmélkedünk együtt, így végül erejét veszti, már nem lesz olyan központi. Megtanuljuk a szoptatást. Ha nyugalmas a várandósság, egy jó élmény a szülés, és sikerül a szoptatás, ritkán fordul elő a depresszió. Ezekért a célokért viszont tenni kell.

Ha nem dolgozol rajta, akkor a szerencsében bízhatsz. Ami persze csábító, mert „mivan ha” pont én leszek az a szerencsés, és ezért semmit sem kellett tennem? De „mihan ha” pont nem te vagy az.

  • Fogalmazd meg a célodat a várandóssággal, szüléssel, szoptatással kapcsolatban!

  • Nézd meg, hogyan érheted el ezt a vágyott célt!

  • Tedd meg a feléjük vezető lépéseket!

Hogyan válassz szülésfelkészítőt?

Ha csak szülésfelkészítőt keresel, igyekezz olyat választani, ami a céljaidat szolgálja. Tehát elengedhetetlen, hogy beszélj azzal, akinek a felkészítőjére jelentkeznél. Tisztázd a céljaidat, és tudd meg segít-e ebben téged az ő alkalma?

Ha más kismamák ajánlásaira vagy kíváncsi akkor is próbáld megtudni, hogy ők milyen szempontok alapján választották éppen azt, amit választottak.

A dúlák, bábák az élettani szülést tanítják meg, és segítenek abban, hogyan éld meg ezt kórházi körülmények között. Ha egy kórház szülésfelkészítőjét választod, megtudod, hogyan zajlik a protokoll szerinti szülés. Jó, ha mindkettőn részt veszel. Össze tudod vetni a kettőt, és kirajzolódik egy kép arról, mit tudsz majd elérni a kórházban, mivel teheted még szebbé még jobbá még könnyebbé a szülésedet.

A kulcs: válaszd meg jól a szülés körüli segítőidet!

Minderről a velem való közös munka során kapsz útmutatást, támogatást, segítséget!

Irháziné Szántai Judit dúla, szoptatási segítő, a tudatos várandósok szárnysegéde

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Scroll to Top