Kórházi szülés felkészületlenül

Ki látta a Berki Mazsi szülését?

Én véletlenül hallottam róla, hogy közvetíteni tervezik élőben a szülést. Ezzel alapvetően nekem nincs bajom, nem erről akarok írni most. Nem is néztem végig, csak nagyvonalakban, egyébként nem is bírta a látványt a bennem lakó dúla.

Néhány gondolat felmerült bennem a látottak kapcsán. Bár tudom jól, hogy pont az ilyen szülést hisszük a normálisnak, és pont erre szeretném felhívni a figyelmet. Hogy a szülés ettől sokkal mélyebb, mint amit láthattunk. Orvosi, ahogy szoktuk mondani, medikalizált szemléletű, oldaláról mutatta be ez az élő közvetítés.

Aki nem látta dióhéjban:

Indították a szülését, mert kevés volt a magzatvize a Mazsi elmondása szerint. Bementek a kórházba, majd ballont helyeztek fel. Méhszája még magasan volt. Amikor ezt így elmodták sejtettem, hogy nem lesz egyszerű menet.

Szülésfelkészítőimen szoktam beszélni arról, hogy a vajúdás kezdetén, amikor még csak ritkán és nem túl erősen jelentkeznek az összehúzódások, az anya izgatottá válik, hogy ez már az. Ilyenkor meg kell nyugtani, hogy sokmindennek kell még végbemennie ahhoz, hogy a kisbaba megszülessen.

Mert mi is történik vajúdás közben?

A baba feje lejjebb ereszkedik a medencében
A méhnyak felpuhul
A méhszáj előrébb jön
A nyakcsatorna elvékonyodik (kifejtődik)
A méhszáj kitágul

Itt arra gondolok, hogy az indítással bár elindultak testi folyamatok, még nem volt optimális a helyzet. Aztán az összehúzódások megkezdődtek, de neki még jött a pcr teszt, meg a férjének is, és ott nevetgéltek felette. Folyamatosan őt néztem. Nem volt senki, aki tekintettel lett volna rá. Jelezte ugyan, hogy jön egy fájás, de senki nem kérdezte meg, szüksége van-e valamire.  Neki így fájásai vannak aztán ennyi. Ez ilyen….Az oxitocin is be volt kötve már. Amikor oxitocint adagolnak infúzión keresztül, az méhösszehúzódásokat generál, és sokkal fájdalmasabbakat, mintha a vajúdás folyamata a maga természetességében, a szülő nő teste által termelt természetes oxitocin és egyéb hormonok tökéletes egyensúlyának jelenlétében zajlana.

Milyen hormonok vannak jelen a vajúdás alatt?

prosztaglandinok: a méhszájra hatnak, felpuhítják, elvékonyítják
oxitocin: szeretethormon, a méhösszehúzódásokért felel
adrenalin: képes arra, hogy megállítsa a vajúdást
endorfin: a természet nyugtatószerei.

Amikor szerekkel indítják a szülést a fentebb felsorolt természetes hormonok nincsenek jelen a vajúdás alatt.

Később kaptak egy vajúdó szobát. Ott a Mazsi előpakolta az illóolajos csomagját, majd felhívták az Andit (akitől az olajokat kapta, ez itt nem a reklám helye). Elmondta melyik olajat kezdje használni, és hogy ne féljen. Majd a Berki beleszólt, hogy a Mazsi nem fél! Szuperek az orvosok itt!

Nos nem ezen múlik. Félni lehet akkor, ha fogalmad sincs mi zajlik benned. Ha nem készültél fel. Az orvos és a szülésznő tudja a dolgát. A szülésznő dolga az lenne, hogy az alacsony kockázatú szüléseket levezesse, az orvosé meg az, hogy ha vészhelyzet van beavatkozzon, mentsen életet. Szülni nem lehet úgy odamenni, hogy majd ők tudják. Nem. Fel kell készülni, tisztába kell lenni a folyamatokkal. Ha visz az ember lánya vajúdást támogató eszközöket, azt használni kell, mert csak úgy segít. Később már sehol nem láttam például ezeket az olajokat. Nem tudom, készült-e szülésfelkészítővel a Mazsi, nem követem. Itt is érdemes megemlítenem, hogy nagy a választék ma a piacon szülésfelkészítőből, de ami igazán hasznos, az a dúla vagy bába szülésfelkészítője, mert ott fogsz hallani a természetes szülésről, hogy mi zajlik benned, és ott kapod meg az erőt, hogy igen, képes vagy szülni.

Viszont tényleg azt láttam hogy a Mazsi fél, amikor jött egy összehúzódás, vele indult a pánik is, és minden porcikájával küzdött ellene. Az arcát összehúzta, ráncolta. Közben mered rá egy kamera, a személyzet nevetgél, a férje baromi idegesítő, mintha olykor megfeledkezne arról, hogy itt most nem ő van a központban. Mindenki fontos volt ott, csak a vajúdó nem. Aztán egy idő múlva egy fájás közbeni méhszájvizsgálat végleg kiverte nálam a biztosítékot. Igen. Tényleg szenvedett. Ezt így nem lehet. Erős fény, folyamatos kontroll, félelem a fájdalomtól, küzdelem ellene. Rövid ideig próbált módszereket, látszólag nem kapott megfelelő vajúdástámogatást. Végtelenül elszomorító.

Mindezek helyett mit tettem volna, ha mondjuk dúlaként mellette vagyok?

– masszázs erősen ahová kéri
– illóolajok párologtatva, borogatás
– kislámpa, elemes mécses a felkapcsolt nagyvilágítás helyett
– megkérni őt, hogy lazítsa el az arcizmait, mert amikor megfeszíti, a teste ellen dolgozik
– megölelni ha kéri
– hátra húzódni ha zavarok
– megtartani, támogatni.

Nem, ezek közül a praktikák közül nem valósult meg egy sem. Majd az utolsó szakasz előtt felkínálták neki az epidurlális érzéstelenítést, amit örömmel elfogadott, és még azért közölték vele, hogy nem igazán történt változás a méhszáját illetően. Ezzel sürgetést él át az anya, hogy valamit nem jól csinál, nem képes rá, nem halad úgy ahogy „kéne”. Nincs erre idő. Az utolsó szakasz fizetős volt, nem mentem tovább velük (de nem ezért, hanem mert nem is akarom látni, mit élt át még ott ez a drága kis anya).

A szülés akkor tud haladni, ha a vajúdó biztonságban érzi magát. Hogy amikor már elég erősek az összehúzódások, tehát aktív szakaszban van, az ő befelé fordult állapotából nem mozdítja ki senki. Mellette lenni, kísérni, ha szüksége van valamire azonnal segíteni.

A szülés bár fájdalmas, nem kellene erre heyzni a fókuszt. Az összehúzódás alatt átélt fájdalom visz egyre közelebb ahhoz, hogy a kisbabádat végre a karodban tarthasd. Gondolj arra, hogy ezt együtt kell végigcsinálni. Nincs olyan, hogy ő nem segített. Segíts te is neki, neki éppoly nehéz.

Összegzésképpen ne feledjük!

Te vagy a királynő a szülőszobán, az életet adó istennő! Rólad kell szólnia mindennek! Ami hátráltat a fény, ha szükségtelenül zavarnak, ha nincs ismereted arról, hogyan zajlik egy vajúdás, hogy hogyan tudod megkönnyíteni azt, mit tud tenni érted a párod vajúdás alatt. Ha viszel be eszközöket, mert valahol olvastad egy kórházi listán hogy az jó, de nem tudod mire használd azt. Felesleges teljesen. Az illóolajoktól mit várhatunk, a vízben vajúdástól mit várhatunk stb…?
Ha egy kamera mered rád, nem fog menni. Lehet jó ötletnek tűnik míg várandós vagy. De simán ki lehet zavarni az ilyet a szülőszobáról, ha te úgy érzed, élesben ez mégsem oké neked. Ez vonatkozik pl egy fotósra is. Az is csak úgy jó, ha megvan a képessége arra, hogy láthatatlan maradjon. Sőt. Még az orvostan hallgatóra is. Ha zavar a jelenléte, nem kell elviselned.

A szülés nem ennyi.
Készült egy közvéleménykutatás kismamák körében, melyet nem én végeztem, hanem egy drága kismamám.
Ő azt mondta rosszul állok hozzá, mert nem azt emeltem ki mennyien készülnek, hanem mennyien nem, lehet….
De a válaszadók majdnem fele mondta azt, hogy semmivel nem készül.
Egy másik kérdőíven a válaszadók majdnem fele mondta azt, hogy az orvos és szülésznő fogja tudni majd hogy jó.

Erre csak azt tudom cáfolatként hozni és legyen ez a végszó, hogy egy írásban a megnövekedett császármetszések arányáról kérdezett orvosok és szülésznők mondták azt, hogy az anyák felkészületlenül jönnek a szülőszobára.

Hol lehet az igazság?

A dúla bennem azt mondja:

Készülj fel! Kevesebb meglepetés érhet, jobban fogod tudni kezelni az egészet!